Üzletünk címe: 1191 Budapest Üllői út 216/5  //  Telefonszámunk: +36 (1) 790 06 01

Belépés
Regisztráció


Mit érdemes inni? A válasz nagyon könnyű: vizet, tiszta vizet! Persze, mindenki tiszta vízre vágyik, mégis az emberek többsége messze nem tiszta vizet iszik. Hogy milyen a tiszta víz? Ismert a vegyi képlet: H20. Ennyi. Ami ezen felül van, az már mind szennyezőanyag.

A VÍZ
(Harvey Diamond)

Legtöbben azt isszák, amihez könnyű hozzá jutni, az úgynevezett "tisztított" csapvizet. Bizonyára elmegy tőle a kedvük, ha megtudják, hányféle méreg, mennyi tisztátalanság található az ilyen vízben. Agyonvegyszerezik a vizet már a tisztítótelepen, és további fémes mérgeket old magába a csőhálózatból, míg eljut a fogyasztóhoz. A Természet érzékeny egyensúlyával mit sem törődve a folyamatos környezetszennyezés ott tart, hogy manapság a világ legtávolabbi részein is találni vegyszereket a vízben, például kimutattak már DDT-t az Északi-sarkon is.

"Csapvíz" helyett bizony találóbb lenne a "vegyszerleves" elnevezés. A vizek szokásos szennyezőanyagai közt szerepel szappan, mosószer, fapép, olaj és származékai, kénsav, réz, arzén, festék, rovarirtó, sugárzó hulladék, műtrágyamaradvány, s annyiféle ipari melléktermék; hogy fölsorolásukhoz külön könyv kéne. Vannak a vízben továbbá erősen, illetve kevésbé mérgező szervetlen ásványok, kén, vas, nátrium, kalcium, magnézium, fluor, klór vegyületei, mész, gipsz, szóda. Aztán mindaz, amit tisztításkor szándékosan kevernek a vízhez a mikrobák elpusztítására, noha ezek a vegyszerek gyakran veszélyesebbek, mint az általuk megölendő baktériumok. Tisztítás címén még szűrik, ülepítik, kicsapatják, lágyítják, klórozzák, brómozzák, jódozzák és fluorozzák is a vizet.

Nem azért sorolom, hogy mindezt megtanulják, elég lesz csupán annyit megjegyezni, hogy a "csapvíz" sajnos több, mint tiszta víz! És ami nem víz a vízben, az összes vegyszer, az mind haszontalan méreg. Kérem, nagyon kérem, aki egészségre vágyik, az legyen nagyon válogatós, igenis igényes ebben a kérdésben. Válogassa meg, hogy mit enged be teste templomának szentélyébe! Tévedés azt mondani: "Ugyan kérem, a víz az csak víz." Nem, a víz maga az élet! A víz minősége meghatározza az élet minőségét is.

A természetes táplálék, a zöldség és gyümölcs fogyasztása által megszerzett víz kiegészítésére csakis alacsony ásványianyag tartalmú víz való.

A Természet szerencsére szüntelenül folytatja a vizek lepárlását, másképp régóta nem lenne már egy csepp egészséges víz sem a Földön. Ennek ellenére a Természetben föllelhető vizek kisebb-nagyobb mértékben mindig tartalmaznak más, idegen anyagot is. Némelyik éppenséggel nagyon is sokat. Az ásványvíz, a forrásvíz, a kútvíz is. Elsősorban ásványi anyagokat, de sajnos olyan szervetlen vegyületek formájában, amelyeket a szervezet nem tud hasznosítani. Még az esővíz is tartalmaz oldott gázokat és porrészecskéket, nem is beszélve a hírhedett savas esőkről, amik a levegő szennyeződéseit kimosva elpusztítják az általuk öntözött növényeket, erdőket.

Hogy a Természetben nem található vegytiszta víz? Hogy eleink sem tisztított vizet ittak? Igaz! De tudomásul kell venni: "hála" a civilizációnak, természetes vizeink szennyezetté, mérgezővé váltak, úgyhogy ma már csak a fizikai módszerekkel, szűréssel, legtökéletesebben fordított ozmózis eljárással lehet tiszta vízhez jutni.

VÍZ ÉS ÁSVÁNYOK

Az ellenzők fő érve, hogy az alacsony ásványianyag tartalmú víz kioldja a szervezetből az ásványi anyagokat. Ez ugyan igaz, de csak részben. Ugyanis csak azokat oldja ki, melyekkel a test amúgy sem tud mit kezdeni, amik csak kárt okoznának.

Az anyagcseréhez elengedhetetlen az ásványi anyagok jelenléte, de A SZERVEZET AZ ÁSVÁNYOKAT CSAK SZERVES FORMÁJUKBAN TUDJA HASZNOSÍTANI. Bárki megmondhatja, aki ért az élettanhoz és a biokémiához, hogy az emberi test egyszerűen semmit sem tud kezdeni szervetlen ásványi anyagokkal, ahogy az autó se menne mondjuk Coca-Cola üzemanyaggal.

Sziklát csak a mesebeli. óriások esznek. Mégis akadnak magukat értelmesnek tartó emberek, akik képesek követ magukhoz venni, csak mert a kavicsot, sziklát, földet porrá törték és ásványi kiegészítő anyagnak eladták. Nem, az ember szervezete kizárólag olyan ásványokat tud felhasználni, amelyek a növényvilág közvetítésével már szervesültek.

Az élő sejteknek működésükhöz feltétlenül szükség van a megfelelő ásványi anyagokra, de a szervetlen ásványrészecskék csak gondot okoznak nekik. A szervezetbe juttatott, de fel nem használt ásványi anyag a különböző testszövetekbe, szervekbe, izületekbe, csontokba, a keringési rendszerbe lerakódik, s e lerakódások idővel betegséget okoznak, sőt, életveszélyessé is válnak. Vesekő, epekő, az agy meszesedése, érelmeszesedés, szívbaj lehet a vége.

Az "érfal rideggé válását" az a cementkemény lerakódás, plakk okozza, amely koleszterin (zsír) által megkötött ásványi anyagokból áll össze. A szó szoros értelmében eltömődik a véredényrendszer. Szomorú, hogy milyen kevesen vannak tisztában a szervetlen ásványok okozta kockázattal.

A növény viszont képes a talajból az ásványokat fölszívni, és vízzel, levegővel s annak szén-dioxidjával, a napfény segítségével beépíteni saját szerves anyagába, a fotoszintézis során létre jövő élő anyagba. Az emberi szervezet az ásványokat csak ezen formájukban tudja hasznosítani.

Melyek ezek a növények? Valamennyi gyümölcs, zöldség, dió és más csonthéjas gyümölcs, mag, teljes gabona, csíra. Csupán ezek nyújtják a megfelelő szerves ásványi anyagokat. Minden más csak fölaprózott kő meg fém, akár vízben oldva, akár ásványi kiegészítőként kínálják.

Ami a fordított ozmózis eljárással készített víz ásványkioldó hatását illeti, ez az egyik legnagyobb értelmezési baki, amit valaha hallottam. Ismerik a történetet a szobatudósról és idomított bolhájáról, amelyik parancsszóra ugrik? Illetve a végén már nem ugrik, hiába üvöltik neki a parancsot, mert a kísérletezés hatodik lépésében a tudós a bolha utolsó lábát is kitépte. Következtetés:

"Hitelt érdemlően bebizonyosodott tehát, hogy á bolha elveszti hallását, ha kitépik mind a hat lábát."

Tényleg megsüketült az a bolha? Igazából a Nap kering a Föld körül? Valóban kioldja a fordított ozmózis eljárással készített víz a szervezetből az ásványi anyagokat? Igen, mindez igaznak látszik, de mégsem az. A víz élettelen anyag, nem képes cselekvésre. A test az, amelyik bármit is tenni tud, a víz csupán eszköze, s nem fordítva. A fordított ozmózis eljárással készített víz pedig éppen a haszontalan, sőt káros szervetlen ásványok oldódnak ki a szervezetből! Ez a tiszta víz legnagyobb előnye, ez hatásában a legcsodálatosabb. Föloldódnak a veszélyes lerakódások és a nyirokutakon, valamint a véráram útján a káros hulladék eljut a kiválasztás szerveihez, bélhez, tüdőhöz, veséhez, bőrhöz. A sejtekbe beépült ásványok viszont békén maradnak, hiszen a víz közelükbe sem tud jutni. Csak ahhoz fér hozzá, amit a sejtek már visszautasítanak, kilöknek. Tápanyagokat ne a víztől várjunk, a vízből csak a vízre van szüksége az embernek.

Úgy tűnhet, túl sokat foglalkozom a dologgal, de kell is, elvégre a víz minden életjelenségben roppant fontos szerepet játszik. Pozitív szerepet viszont csak a tiszta víz kap. A szervetlen anyagokkal telített víz csupán tehertétel a testnek, segítség helyett értékes energiát és időt köt le, míg a szervezet próbál megszabadulni az ezúton kapott tehertől.

Még néhány meg jegyzés a víztisztítási eljárásokról. A klórozás a legáltalánosabb vegyszeres művelet, fertőtlenítésre, a mikrobák megölésére szolgál. Kell, hogy hatásos legyen, mert e gáz első nagybani alkalmazása is roppant eredményes volt. Akkor is ölésre használták, de emberölésre, az első világháború alatt, igaz, mindig az ellenségnek próbáltak vele ártani. Aratott a halál, s aki épp csak "belekóstolt" a klórba (civilek, katonák vegyesen), az is egész életére megnyomorodott. Azóta már fejlődtünk, most már isszuk a klórt, de mindenki ám, katona, civil, férfi, nő, csecsemő, aggastyán egyaránt. Akik ilyen veszélyes hulladékok lerakodóhelyének tekintik testünket, azt szokták erre mondani: "Ugyan, a hígítás akkora, hogy egyetlen sejtet elpusztító klórmennyiséghez egy folyót kéne kiinni." Akkor sem tesz boldoggá a gondolat, hogy vegyszertemetőnek használnak.

Aztán az is egy bökkenő, hogy a csapvízben lévő klór a szervezeten belül hajlamos reakcióba lépni zsírokkal (elsősorban állati eredetű zsírokkal; ami bizony bőven akad a szokásos amerikai étrendben), s együtt egy kenőcsös állagú anyagot alkotnak. Ez a ragacs aztán letapad a vivőerek belső oldalára és ott meszesedést, arterioszklerózist okoz, aminek a vége a manapság leggyilkosabb kór, a szívroham. Tehát már csak a klórozás szokása elegendő ok lenne arra, hogy az ember kizárólag desztillált vizet fogyasszon.

A gyanútlan közönséggel szemben elkövetett másik orcátlan visszaélés a fluorozás. Kizárólag üzleti érdekeket szolgál, az előnyös egészségügyi hatására hivatkozó szokásos indokoló magyarázat egyszerűen nevetséges. Akinek kétségei. lennének, az üsse csak föl a lexikont a nátriumfluorid címszónál. Mi látható ott? "NaF, mérgező vegyület..." Azt állítják róla, hogy csökkenti a fogszuvasodást. Kénytelen kételkedni ebben is az ember, mert sajnos a fogszuvasodás most is épp oly gyakori, mint korábban.

Ijesztő, mennyire elterjedtté lett mérgek használata emberi felhasználás céljára. Íme a nátrium-fluorid néhány egyéb alkalmazása: patkányméreg, csótányirtó, üvegmaratás, festékgyártás, műanyaggyártás, gyógyszeripar (naná), fémipar, cserzőanyag, fertőtlenítő, féregirtó, gomba- és mikrobaölő szer, tűzoltókészülékek töltőanyaga, oldószerek, tűzvédő bevonatok. Ez lenne tehát az "eszményi" anyag ivóvizünk "dúsítására", ezt kenjék a gyerek fogára a fogorvosok?

1945-ben az Egyesült Államok legnagyobb alumíniumgyárában azon kezdték törni a fejüket a szakemberek, hogy mi . legyen azzal a sok ezer tonnára rúgó roppant finom porral, alumíniumtartalmú melléktermékkel, amely a gyártás során keletkezik. Kiszámolták, ha akár egész olcsón el tudnák adni, akkor is milliókat bezsebelve lehetne megszabadulni ettől a kellemetlen anyagtól, csak valami jó fölhasználást kell hozzá kitalálni.

A por ugyanis annyira mérgező, hogy gondot jelentett az elhelyezése is. Igaz, így patkányméregnek remekül bevált, szétette az állatok belső szerveit, mint az üvegőrlemény. Az emberi szervezetre is annyira mérgező, hogy a világ számos országában betiltották háztartási alumíniumedények árusítását, mivel az edény anyaga vegyi reakcióba lép a benne főzött étellel. Továbbá határozott összefüggést mutattak ki az alumínium és Alzheimer-kór között is.

Egyes vizsgálatok arra a következtetésre jutattak, hogy Texas állam Hereford városa közelében a vízben található természetes kalcium-fluorid erősíti a fogakat. Az alumíniumtröszt erre nosza, az eladhatóság megkönnyítésére gyorsan nátrium-fluoridnak keresztelte át saját anyagát és azóta az Egyesült Államok valamennyi városának árulják, hogy a kezeljék a közüzemi vizeket. Néhány gyanúsan elkapkodott kutatás "beigazolta" a fogakra gyakorolt "jótékony" hatást a közönség legnagyobb örömére, hisz nem kis dolgot jelentett volna megszabadulni a fogszuvasodástól. Az alumíniumipar meg latba vetve tekintélyé befolyását még hasznot is csinált a veszélyes melléktermék okozta gondjából. Az árát meg mi fizetjük, többszörösen, közpénzekből egészségünkkel.

Íme néhány tény azoknak, akiket érdekel e bizonyos kutatások igaz története. A fluorozás bevezetésének támogatására a negyvenes években végezték az első kísérleteket New York állam két városában. Az alumíniumtröszt (hm�) jelentése szerint 817 gyereket vizsgáltak Newburgh városában, ahol fluorozták a vizet. Nekik 60 %-kal kevesebb lyukas foguk volt, mint a Kingstonban figyelemmel kísért 711 gyereknek, ahol nem fluorozták a vizet. Meggyőzően hangzik, s ugyan ki menne el a helyszínre utánajárni?

Valójában úgy folyt le a dolog, hogy Newburghból, a fluorozott vizű városból a vizsgálatra (az összlakossághoz képest kis számban) olyan gyerekeket választottak ki, akiknek kevés bajuk volt a fogukkal, míg a másik helyen, ahol nem fluoroztak, ott inkább a fogfájósakat válogatták be. Beígértek egy ellenőrző vizsgálatot 5 évvel későbbre is, amitől azt várták, hogy legalább 50 százalékos javulást fog kimutatni a fluorozott város népességében. Az U.S.P.H.S. (Amerikai Közegészségügyi Szolgálat) szúrópróbáinak hatására aztán félbemaradt a dolog.

Ugyanis az egész visszafelé sült el. Kiderült, hogy a fluorozás sokkal inkább okozója a fogszuvasodásnak, semhogy védene tőle. A beígért, de elmaradt utófelmérés helyett az állami oktatásügy vette a kezébe a dolgot. Az iskolaorvosokkal vizsgáltatták meg a gyerekek fogazatát, amiből az alábbi kép bontakozott ki. (Morris A. Bealle, The Drug Story, Wa.D.C., Columbia Kiadó, 1958, 127. oldal)

"Newburgh [fluorozott vizű] városában 4969 tanulót, míg Kingston [tiszta vizű] városában 5308 tanulót vettel vizsgálat alá. Az első csoportból 3139 gyereknek volt rossz a foga, a másodikból 2209-nek, azaz 63%-43% volt az arány. Ezek szerint a fluorozott víz; a bevezetése óta eltelt négy évben 50 százalékkal több fogbántalmat okozott, mint a fluorozás hiánya." A tények ezek, s ha a köztudatban más van, akkor az csakis a kereskedelmi érdekek vezette szófacsarásnak az érdeme.

A csapvíznek alig 5%-át használják ivásra, úgyhogy a vízbe kevert fluor máshol is bőven kap alkalmat romboló hatásának kifejtésére Fulton (New York Állam) városi Tanácsa például három év után beszüntette a vezetékes víz fluorozását, mert a polgármester bejelentése szerint a fluor teljesen szétrágta a bronzalkatrészeket a hálózat összes vízmérőórájában.

A víz fluorozásához előkészített vegyszer tartályán ez a kötelező, szabványos felirat olvasható: VIGYÁZAT MARÓ HATÁSÚ ANYAG. Kezeléséhez teljesen zárt védőöltözetet kellett előírni, mert levegővel keveredve már ötven milliomod arányban egy órán belül halalt okoz. Centi vastag acéllemezen pár perc alatt átrágja magát. Hát ezt keverik be az ivásra szánt vízbe. És még fizettetnek is érte.

Kezdetben sok fogorvost is sikerült fölültetniük, a fluorozás mellé állítaniuk. Íme a Worcester Fogorvostestülettől egy őszinte nyilatkozat. "Tudomásunkra jutott a fluorozási terv többi oldala, annak veszélyes, tudománytalan vonatkozásai is. Egészséges fogazat kialakulásához nincs rá szükség. Nem akadályozza meg a fogszuvasodást. A fogszuvasodás visszaszorítására sokkal jobb és kevésbé szélsőséges módszerek léteznek, melyek nem szennyezik a vízkészletet, nem kényszerítenek egy egész országot olyan vegyszerrel kevert víz fogyasztására, amelynek semmi haszna, sőt kifejezetten káros az emberre, lassan ható, a szervezetben fölhalmozódó méreg. A fluoridnak tulajdonított előnyök másból erednek, ezek az egészségesebb táplálkozás, a magasabb fokú higiénia és a jobb ellenőrzés eredményei. Minden korábbi támogatás egyetemek, kiváló tudósok, biokémikusok, orvosok és fogorvosok részéről érvénytelennek tekintendő, mert azok a fluorozásról kapott, célzatosan egyoldalú tájékoztatáson alapultak."

Persze a terjesztők sem hagyják annyiban a dolgot! Ahol leálltak az ivóvíz fluorozásával, ott a fluort palackozott szájvízként terjesztik. Már legalább húszmillió palackot értékesítettek, főleg iskolákban. Ez akkor is tízmillió dollár, hacsak ötven centet számolnak fel darabjáért. Ki a kicsit nem becsüli... Hát nem pompás, hogy közben meg patkányméreggel gondoskodnak gyermekeink fogazatának épségérő!?

A fluorozásnak a fogakra gyakorolt állítólagos áldásos hatása is erősen kétséges. Több fogászati kutatás jutott arra az eredményre, hogy a fluorozott víz a fogzománc foltosodását okozza. Nem lenne egyszerűbb a mérgezés és a rák kockázatának növelése helyett megfelelő étrenddel védekezni a lyukas fogak ellen? Egy fogyasztói érdekekkel foglalkozó jogász, Ralph Nader szerint a fluorozás csak eltereli a köz figyelmét egy alapvetőbb kérdésről, a silány ételek fogszuvasodást okozó hatásáról. Elgondolkoztató, hogy a fluorozás lelkes támogatói miért nem ejtenek soha egy szót sem a gyatra élelmiszerek széles kínálatáról, amely a gyerekfogak legnagyobb ellensége." (E.K. Roosevelt: "Méreg az ivópohárban", 1981. okt. Nutrition Health Review, 23. old.)

Annak, aki még kételkedik... Mondjuk, fél órát ~ fordítottak e fejezet elolvasására. Fél óra alatt átlagosan hárman halnák meg fluorid okozta rákban. Dr. Burke, a Rákintézet korábbi vezető biokémikusa. szerint a fluorozott víz ivásától évente legkevesebb 50 000 amerikai kap rákot: A fluorid elsősorban a tápcsatorna szerveiben, továbbá a vesében és a hólyagban okoz rákot, de összefüggésbe hozható emlőrákkal és petefészekrákkal is. Nem csupán amerikai vizsgálódásaink eredményéből vonta le következtetéseit. Egy brit felmérést idézve dr. Burke ismertette, hogy Birminghamben is pár évnyi vízfluorozás hatására ugrásszerűen megnőtt á rákesetek száma. "Tanulmányaink során rá kellett ébrednünk, hogy a fluorid gyilkos szer. Tömeggyilkossággal vádolható minden olyan intézmény, amelyik a fluorozást támogatja." Kemény hangvételű kijelentés. Burke doktor 1985. június 18-án tette a Környezetvédelmi Ügynökség nyilvánossága előtt. Dr. John Lee orvos (Mill Wnlley, Cal.) ugyanezen alkalommal felhívta n. figyelmet, hogy a fluorid egyik fő okozója bizonyos születési rendellenességeknek is.

Egy percig se higgyék, hogy a fluorozás ügye nem pénzpolitikai kérdés! Hallottak már az AIDS nevű betegségről? Minden újság, rádió, televízió tele van vele, lassan már a vízcsapból is az folyik. 1981 és 1986 között mintegy 10 000 ember halt. meg AIDS következtében. Ugyanabban az időszakban vagy huszonötször annyian, negyedmillióan pusztultak el fluoridmérgezésben. Távolról sem azt mondom, hogy ne figyeljünk az AIDS terjedésére, de arra azért átkozottul kíváncsi lennék, hogy miért kenik el a fluorozás okozta számtalan halálesetet.

Úgy gondolom, kötelességünk mindent megtenni, hogy az élettől kapott legcsodálatosabb ajándékot, testünket, mindenben segítsük, támogassuk, ne rongáljuk, megfelelő működését szándékosan ne hátráltassuk. Gőzölős vasalóhoz előírják a desztillált víz használatát, mert bizony csapvíztől hamar eltömődne, elkorrodálna a belseje, tönkremenne az a vasaló. Mi kárt tehet akkor a vezetékes víz a bámulni valóan finom emberi testben? Ha már fölismerték a veszélyt, akkor elkerüléséhez tegyék is meg a helyes lépést. Ivóvizet illetően nincs más jó választás; csakis tisztát, csak tiszta forrásból. Víz esetében a "tiszta" a lepárolt, a desztillált vizet j elemi.

Ne tévesszen meg senkit, hogy szinte ingyen, mindig elegendő víz áll rendelkezésére. A víz legalább olyon fontos, mint a levegő, még ha tovább ki is lehet húzni nélküle. A világ minden kincsénél értékesebbé válik, ha hirtelen a szükségesnél kevesebb jut belőle; gondoljunk csak egy fenyegető sivatagi szomjhalálra, s máris könnyebb lesz belátni a víz jelentőségét.

A víz az élet egyik lényegi összetevője. Nélküle a növények kiszárodnak, a magok nem hajtanak, nem lenne állati, emberi élet sem, a Föld egész felszíne víz nélkül csak sziklapuszta volna.

Nem csoda, hogy sok helyütt szent dolognak tekintik, hódolnak a víznek. Az ókori egyiptomiak imádták a Nílust. Vallásos tisztelet övezi a Gangeszt Indiában, s a görögök templomokat emeltek forrásaik közelében. A keresztelkedés is vízzel történik.

Víz nélkül a test bizony csak por és hamu. Minden életműködéshez vízre is szükség van, ez alól nincsen kivétel.

Az emberi test hetven százaléka víz. Íme a víztartalomra vonatkozó néhány részadat ezen a hetven százalékon belül:

Fog
10,0%
Tüdő
80,0%
Csont
13,0%
Agy
80,5%
Porc
55,0%
Epe
86,0%
Vörösvértest
68,7%
Vérsavó
90,0%
Máj
71,5%
Vér
90,7%
Izomszövet
75,0%
Nyirok
94,0%
Lép
75,5%
Nyál
95,5%
Gyomornedv
95,5%

A részarány persze nem minden. Hadd említsek meg pár területet, pár életműködést, amelyben a víz játssza a főszerepet.

1. Víz a hordozó közege minden tápanyaggal kapcsolatos folyamatnak, az emésztéstől a fölszívódáson keresztül a hasznosításig és a kiválasztásig. Vagyis valamennyi esemény vizes közegben játszódik le, attól a perctől, hogy az étel a szájba kerül egészen addig, míg munkává és szövetté, vérré, csonttá, izommá alakul át. Manapság nem történnek csodák? Hát mi az, ha nem csoda, ahogy vérré válik az alma? Hétköznapjaink is ilyen varázslatos, ajándékba kapott csodákban telnek, melyek a víz által valósulnak meg. Alma csak elő belső vízhiány, azonnal súlyos zavar támadna ezekben a folyamatokban.

2. Tudjuk, a táplálék tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, fehérjét (aminosavakat), zsírt, szénhidrátot, s más életfontosságú anyagokat. De hogyan történik meg mindezeknek a szétosztása és elszállítása minden egyes szervhez, sőt, minden egyes sejthez? Víz által! Vizet használ a szervezet, hogy kivonja, elszállítsa és a megfelelő helyeken lerakja ezeket az anyagokat, az épp szükséges mennyiségben és pont a kívánt időpontbon. Bizonyára sokkal kevesebb bajunk lenne, ha az emberi társadalom legalább meg tudná közelíteni az összhangnak ezt a magos fokát.

3. Említettük már, miként jönnek létre a test belsejében mérgező anyagok, részben a sejtek hulladékából, részben a táplálék lebontása során. Azt is hangsúlyoztuk, mennyire fontos, hogy mennél hamarabb megszabaduljunk tőlük. Szén-dioxid, a fehérje-átalakítás melléktermékeként nitrogén, húgysav és ammónia, hogy csak néhányat említsek azokból a mérgekből, amelyeket föl kell oldani, össze kell gyűjteni és el kell távolítania szervezetből. Víz juttatja el mindezt a kiválasztás szerveihez, a bélbe, a vesébe, a tüdőbe és a bőrhöz. Hát nem ügyes? Ugyanaz a víz egyszerre hozza, ami kell, és viszi, amire nincs szükség.

4. A víz lényegi összetevője minden sejtnek, szövetnek, testfolyadéknak. Elegendő víz nélkül kiszáradna a száj, se nyelni, se köpni, de beszélni sem tudnánk. Emésztésre is képtelenek lennénk, hisz épp az emésztőnedvek víztartalma a legmagosabb. A vérnek több, mint 90 százaléka víz, de valamennyi belső szervre is érvényes, hogy legnagyobb részarányú összetevőjük a víz.

5. Víz a test legfontosabb kenőanyaga, ez tartja meg puhának és simának a határoló hártyákat, megakadályozza a súrlódást a szövetek közt. Kenőanyag nélkül a szervek összetapadnának, az izmok egymást tépnék, a csontok elpattannának, s recsegne-ropogna a sok ízület. Szerencsére nem így van, belső szerveink testnedvek tengerén úsznak, melyek legfontosobb alkotórésze a víz.

6. Pár foknyi belső hőmérsékletváltozás már halálos lehet! A test hőmérsékletszabályozása tehát életbevágó, s ennek legfontosabb eszköze megint a víz. A vese, a belek, a tüdő és a bőr útján a test állandóan vizet ad le, ez akadályozza meg a túlmelegedést, hasonlóan az ember által kiagyalt hűtőrendszerekhez.

Már az előzőekből is bárki számára kiviláglik a víz rendkívüli fontossága. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy talán a táplálkozástudomány szakértői közt sincs sok, aki ezt tagadná. Testünk napi 4-5 liter vizet ad le, amit természetesen pótolni kell a lehető legmegfelelőbb módon. Fölmerül tehát a hármas kérdés: mikor, mennyit és mit igyunk?

Mikor? A válasz könnyű: amikor szomjasak vagyunk! (Mint az állatok...) A szükséglet évszaktól és tevékenységtől függően váltakozik. Hallgassunk bölcs testünk jelzésére: IGYON, AKI SZOMJAS! Sajnos mondani kell, mert akad, aki ezzel is kivár. Sokan meg olyan kotyvalékokkal oltják szomjukat, hogy több kár lesz belőle, mint haszon. Manapság az Egyesült Államokban több szénsavas italt isznak, mint amennyi vizet, s nem átallanak a szomjas gyereknek is ilyeneket adni víz helyett. Micsoda perverzió, elképesztő élettani eltévelyedés! Később is szó lesz még róla, de már most leszögezhetem: haszna semmi, kára rengeteg a szénsavas italoknak. Legnagyobb hátrányuk, hogy nincs semmi előnyük! Évmilliókig ugyan hogy tudott meglenni ilyen italok nélkül az emberiség? Csak az írott történelem (és degenerálódás) utóbbi hatezer évében kaptunk rá ezekre, azon belül is főleg az elmúlt pár évtizedben; amikor agyafúrtan bugyuta hirdetések agymosása eltávolította az embereket az élet természetes forrásaitól.

Íme az egészen egyszerű recept ahhoz, hogy a test vízszükségletét a megfelelő módon kielégítsük, miközben megszabadulónk a szénsavas italokhoz kötő függőségtől is;
1. REGGEL, ÉBREDÉSKOR, MINDEN MÁS ELÕTT IGYUNK EGY POHÁR TISZTA VIZET.
2. MINDEN ÉTKEZES ELÕTT TÍZ PERCCEL HAJTSUNK FÖL LEGALÁBB EGY POHÁR TISZTA VIZET.

Ha ellankadunk valamilyen munka, gyaloglás, vagy más fizikai megterhelés közben, nincs üdítőbb egy pohár víznél. Az étkezés előtt ivott víz pedig megelőzi az evés közbeni, valamint az evés utáni szomjúságot.

Mert meg kell említeni, hogy van olyan időszak is, amikor víz ivása sem ajánlott, s ez éppen az evés, illetve az azt követő emésztés. Evés előtt kell inni, az üres gyomorra ivott víz ugyanis gyorsan, öt-tíz percen belül távozik onnan. Az étkezés közben ivott víz arra csábít, hogy a kellően még meg nem rágott falatot is lenyelje az ember. Az étkezés közben és után fogyasztott bármilyén folyadék pedig fölhígítja a gyomornedveket, hátráltatja az emésztést, és arra serkenti a szervezetet, hogy idő előtt kiürül jön a gyomorból a még csak félig emésztett táplálék. Vagyis evés után várni kell az ivással, legalább úgy két órát. Akadhat, aki úgy érzi, képtelen ilyenkor várnia vízivással. Azt javaslom, ha már valaki iszik ilyenkor, akkor is csak keveset, és aprókat kortyolva, hogy csökkentsük a káros hatást. Másik megoldás lehet az uborkaszeletek vagy zellerdarabkák rágcsálása ivás helyett. Mindkettőnek magas a természetes víztartalma, ugyanakkor nem hatnak károsan az emésztésre.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy mennyi vizet is kell inni. Egy azért biztos: mennél több vizet tartalmaz a táplálék, annál kevesebb külön folyadékot kíván az ember mellette. Normális esetben a vízszükséglet kétharmadát a táplálék adja.

Egyesek szerint minden embernek, ha jót akar, legalább napi nyolc pohár vizet kell innia, nemtől, kortól, tevékenységtől, hőmérséklettől függetlenül. Remek példája ez az esztelen hozzáállásnak olyasmihez, amit értelmesen is könnyen meg lehet oldani. Fölösleges mennyiségi előírásokhoz ragaszkodni. Van persze egy alapadag, és a szervezet könnyen megbirkózik bizonyos túltöltéssel is, de a túlzott vízbevitel gondot is okozhat: elvizesíti a szöveteket, fölhígítja a testfolyadékokat, rontja a sejtműködést, csökkenti a vér oxigénszállító képességét. Több ivás mellett általában a kelleténél többet is izzad az ember, főleg .melegben, nyáron, ami energiapazarlást jelent. Ilyenkor kicsit kevesebb ivással kellemesebb közérzet érhető el. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sós, erősen fűszeres, zsíros, alacsony természetes víztartalmú, túlfőzött, agyonkezelt ételek hamis szomjúságérzetet gerjesztenek, amelyen a literszámra ivott víz sem segít.

A túlivás éppoly veszélyes, mint a túlevés. Csak látszat, hogy a víz teljesen ártalmatlan lenne. Nem csupán a kiszáradás veszélyes, egy növényt is agyon lehet öntözni. A túlivásnak semmi haszna, nem érdemes olyanokra hallgatni, akik hasukra csapva kiagyaltak valami lehetetlen nagy adagot, s azt kötelezően elő akarják írni mindenki számára, figyelmen kívül hagyva a tényleges szükségletét. Minek inna az, aki nem szomjas, ahogy az se egyen fölöslegesen, aki nem éhes.

Hát akkor végül is mennyit kell inni? Ez bizony több dologtól függ; az életmódtól, a táplálék jellegétől, a testi tevékenység mértékétől stb. A helyes válasz ugyanaz, ami arra a kérdésre is felelet, hogy mennyit aludjunk, vagy hogy mennyit lélegezzünk? Amennyit a Természet megkíván. Ha figyelemmel kísérjük testünk jelzéseit, akkor rá fogunk tudni hangolódni, s képesek leszünk megfelelően ellátni. Legegészségesebb szokásaink a testünkkel való összhangból erednek.